A Ferences Világi Rend (Ordo Franciscanus Secularis, OFS)

 
Közösségünk hivatása

 

 

"A világi ferencesek mindent megtesznek, hogy az Evangéliumot gyakran olvassák,
és hogy az Evangélium igazságait az életbe ültessék át,
mindennapi életüket pedig újra meg újra az Evangéliumhoz mérjék." (Reg 4.)

 

Regulánk és életünk középpontja az Evangélium. Ebben szemléljük, és ehhez törekszünk igazítani életünket.
Regulánk és egyéb szabályzataink adnak bátorítást és iránymutatást arra az élettervre, amely a mai világban az Evangélium megélésére irányul. Hogy ezt egész életünk programjává és feladatává tehessük, fogadalommal kötelezzük el magunkat, melynek megtartásában segítségül hívjuk a Szentlélek kegyelmét, az Egyház szentségi szolgálatát, a Boldogságos Szűz Máriát, Szent Ferencet, valamint a testvéri közösség egységét. Ezek nélkül - a mai világban különösen - elképzelhetetlen ferences módon élni.
A ferences karizmához való hűséget az I. rendi testvérek - olykor ferences nővérek - lelki asszisztenciája (assistentia spiritualis) biztosítja rendünk életében. A mai világ kihívásaira, sürgető kérdéseire közösen, a férfi és női szerzetesekkel együtt keressük a válaszokat. A Ferences Családdal való közösséget a közös képzési alkalmakon és a közös ünnepléseken éljük meg.

 

Történetünk

A Ferences Világi Rend közvetlenül Szent Ferenctől számítja eredetét, alapításának időpontját 1221-re teszi. Változó intenzitással és a szerzetesekkel változóan szoros kapcsolatban, de az alapítás óta folyamatosan jelen vagyunk az Egyház (és a világ) életében. A II. Vatikáni Zsinatot követően a mai kor szellemében megújult Regulát VI. Pál pápa (Seraphicus Patriarcha kezdetű bullájával) hagyta jóvá 1978-ban. Magyarországon a rendszerváltás után, 1992-ben jelent meg a regula Rómában is jóváhagyott magyar fordítása, mely friss lendületet hozott: az addig titokban működő közösségek erre alapozva, immár hivatalosan is adminisztrálva keltették életre a mai világi rendet. (Azokat a világi testvéreinket nevezzük III. rendieknek, akik annak idején a régi regulára tettek fogadalmat és napjainkban is azt élik.)

 

 

Jelenlétünk Magyarországon

Közösségünk rend, vagyis az Egyház intézményes szervezetébe beépülve, regula alapján működik. Saját szervezeti felépítése és szabályzata van. Közösségeink világszerte megtalálhatók (összesen mintegy 420 000 testvérünk él az öt földrészen), Magyarországon jelenleg körülbelül 450 testvérünk és nővérünk él, 42 alapközösségben.
Ferences életünk legelemibb és közvetlenül megtapasztalható forrása és helyszíne a helyi testvéri közösség, melynek életéért mindannyian felelősséggel tartozunk. A közösség életének irányítását - három évenkénti választással - egy öttagú tanácsra bízzuk.
Több (általában legalább öt) helyi testvéri közösség életét Regionális Tanács hangolja össze és segíti kapcsolódni más régiókhoz. Az országban jelen lévő közösségek életének egységes szolgálatát az Országos Tanács látja el. Az országos közösségek összességét a Nemzetközi Tanács hangolja össze a Nemzetközi Elnökség vezetésével.
A különböző szintű tanácsoknak - a választott tisztségviselőkön kívül - tagjai a felelős vezetők által küldött ferences szerzetesek (vagy ferences nővérek), lelki segítők is.

Életre szóló elköteleződés

 

 

A Ferences Világi Rend minden olyan hívő előtt nyitott, aki nem kötelezte el magát véglegesen más szerzetesi intézményben, vagy a megszentelt élet egy másik intézményében. Így világi emberek és egyházmegyés papok egyaránt lehetnek tagjai.
A rendbe való belépés az ismerkedéssel kezdődik, ezt követheti a rendbe való befogadás, majd a - legalább egy éves időtartamú - kezdeti képzés (újoncképzés vagy noviciátus). A jelölt szándékának és a helyi közösség tanácsának egybehangzó véleménye esetén a kezdeti képzést egy évre szóló, majd végleges fogadalom (az evangéliumi életre tett, életre szóló ígéret) követheti. Az egyéves fogadalom a szándékukban bizonytalan testvérek számára legfeljebb kétszer ismételhető.
Az elköteleződés ezen az úton természetszerűleg végleges.
Ugyanígy meg nem szűnő feladatot és felelősséget jelent a testvérek folyamatos képzése, önképzése is.

 

Nap mint nap Krisztussal

Közösségünk tagjai különböző életállapotú, többnyire a civil társadalomban élő és dolgozó emberek. Hétköznapi életünk lényegében ugyanolyan, mint bármely, hitét komolyan vevő keresztény hívőé.
Hitünk megélésének közösségi dimenziója pótolhatatlan ferences hivatásunkban. Ezt azonban nem zárt közösségekben, hanem a közösségi életet táplálva és abból merítve, az élet-diktálta mindennapi feladatokhoz, lehetőségekhez, kapcsolatokhoz való viszonyunkban igyekszünk elevenné tenni.
Arra törekszünk minden nap, hogy felfedezzük a Szentírásban, az Egyházban és a liturgikus cselekményekben élő és cselekvő Krisztus személyét. Hálaadásunk forrása és csúcsa a Szentmise-áldozat, de örömmel élünk a találkozás lehetőségével a szentségimádásban is.
Fogadalommal kötelezzük el magunkat az Egyházban, melynek a keresztség révén lettünk élő tagjai. Szent Ferenctől indíttatva és vele együtt az Egyház újjáépítésére kaptunk meghívást. Ezért egységben élünk a pápával, a püspökökkel és a papokkal, „...a bizalom szellemétől áthatott olyan dialógusban, amely nyitva áll apostoli kezdeményezésekre” (Reg 6.).
Mint Szent Ferenc bűnbánó követői - hivatásunk értelmében az Evangélium életerejéből merítve - gondolatainkat és cselekedeteinket a megtérés útján akarjuk Krisztuséhoz alakí-tani. Ez számunkra mindennapos feladatot, újrakezdést jelent. Ezen az úton örömmel élünk a kiengesztelődés szentségének lehetőségével.
Szűz Máriával való kapcsolatunkban is Szent Ferenc a példaképünk, aki különös tisztelettel viseltetett iránta. Mária iránti szeretetünket és megbecsülésünket az ő készséges lelkületének utánzásában és a bizalommal teli, figyelmes imádságban igyekszünk kifejezni.
Jézus engedelmességével egységben feladatunk, hogy hűségesen töltsük be állapotbeli kötelességeinket a különböző - világi - életkörülmények és feladatok között.
Az anyagi javakkal kapcsolatban regulánk azt ajánlja, hogy „...anyagi igényeiket visszafogva, ragaszkodás nélkül használják az ideig való dolgokat, annak tudatában, hogy az Evangélium szerint csak kezelői a rájuk bízott javaknak Isten gyermekei javára”. Így igyekezzenek rendünk tagjai „megtisztítani szívüket minden birtoklási és uralkodási vágytól” (Reg 11.).
A szív tisztaságára törekedve próbálunk szabaddá válni Isten és a testvérek szeretetére. Regulánk arra is bátorít, hogy „...alázatos szívvel és emberségesen fogadjanak minden embert, mint az Úr ajándékát és Krisztus képe mását” (Reg 13.). A testvériség átérzése tesz igazán örvendezővé, és képessé arra, hogy magunkkal egyenlőnek tekinthessünk minden embert, különösen a legkisebbeket.
Hivatásunk arra szólít, hogy minden jóakaratú emberrel együttműködve építsünk egy testvéri és evangéliumi világot. Ehhez feladatainkat hozzáértéssel és a keresztény szolgálat szellemében kell gyakorolnunk. A munka ezért ajándék, és olyan eszköz, amely által részt vehetünk a teremtésben, a megváltásban és az emberi közösség szolgálatában.
Regulánk abban is segítségünkre van, hogy egész emberi életünk tanúságtétele, illetve bátor egyéni és közösségi kezdeményezések által legyünk jelen a közéletben, vegyünk részt az igazságosság előmozdításában. Mindezt konkrét, hitünkkel összeegyeztethető elköteleződések formájában tegyük a közélet területén.
Családjainkban a békesség, a hűség és az élet tiszteletének ferences szelleme szerint törekszünk élni, hogy a Krisztusban megújult világ jelei és tanúi lehessünk. A ferences házastársaknak kitüntetett feladata, hogy a teremtés rendjét szemlélő és elfogadó szentségi kapcsolatban élve tegyenek tanúságot a világban Krisztusnak Egyháza iránti szeretetéről; s a gyermekeket Isten ajándékaként fogadva, „minden gyermekük egyéni hivatására figyelve, nyitott és egyszerű keresztény nevelés által, örvendezve járják végig velük együtt emberi és lelki fejlődésük útját” (Reg 17.).
A teremtett világ élő és élettelen teremtményei egyaránt „jelentést hordoznak a Fölséges Istenről”, ezért tiszteletet érdemelnek. A ferences testvériségnek arra a fokára kell eljutnunk, amely elkerül minden velük való visszaélést, ill. annak a kísértését is.
Szent Ferenc nyomában járva, a béke hordozóiként kötelességünk azt újra meg újra „megteremteni”. Párbeszédben keressük az egység és a testvéri egyetértés útjait. Bízunk „a minden emberben élő isteni mag jelenlétében”, valamint a szeretet és a megbocsátás átalakító hatalmában. A „tökéletes boldogság” hírnökeiként feladatunknak tartjuk, hogy másoknak örömet és reménységet adjunk.
A feltámadt Krisztus megadja nővérünknek, a halálnak igazi értelmét, ezért akik az Ő várakozásában, a regula szerint élnek, azok, mint a Feltámadott tagjai, derűs lélekkel várják az Atyával való végső találkozást.

 

"És ha valaki megtartja ezeket, a mennyben teljék be a magasságbeli Atya áldásával,
a földön pedig teljék be az ő szeretett Fiának áldásával, a vigasztaló Szentlélekkel,
az ég minden erejével és az összes szentekkel.
És én, kicsiny Ferenc testvér, a ti szolgátok, amennyire kitelik tőlem,
kívül-belül megerősítem ezt a szentséges áldást." (Végr)

 

 

(részletek A Ferences Család közösségei Magyarországon c. kötetből, Budapest 2008)